3 Rész. Jobbnál jobb pillanatok...

Következő reggel arra ébredtem,hogy a nap meleg sugarai csikizték arcomat. Lassan felülve az ágyon nyújtózkodtam egyet és kinéztem az ablakon aztán az órámra pillantottam. Az óra 7.21 et mutatott. Az órák 8.00 kor kezdődtek ezért volt még egy kis időm. Megforgatva a szemeimet láttam,hogy a fiúk még alszanak ezért gyorsan de egyben csendben kimászva az ágyamból a hálóingemben a szekrényhez mentem,hogy kivehessem onnan a ruhákat amelyeket ma felveszek majd. Szerencsére nemvolt egyenruha ezért abban járhattam amiben én szerettem volna. 

Már épp kivettem mindent és bezárva a szekrény ajtaját fordultam meg amikor Nick arcával találtam szembe magamat. Ő csak vigyorgott és tetőtől talpig végignézett aztán hangos nevetésben tört ki. Én csak idegesen félre toltam őt az utamból aztán amikor az ágyamra helyeztem a ruhát egész erőből felé dobtam egy párnát amely sikeresen el is találta a fejét. Nick a váratlan csapástól a földre esett és akkora zajt csapott,hogy Yuki is felébredt és félkómás állapotban de egyben ijedten nézett minket aztán amikor meglátta a földön heverő Nicolast amely egy párnával lett leütve elnevette magát annyira,hogy már a hasát fogta s majdnem le is esett az ágyáról. Nick morogni kezdett és a párnát Yukira dobta de ő sikeresen kiugrott az ágyából még az előtt,hogy a párna eltalálta volna. Én pedig még mindig hálóingben álltam a két fiú előtt. 

Amikor mind a két srác kinevette magát egyből rám nézett. Én az elején fel sem fogtam,hogy miért néztek rám ennyire. DE....Amikor magamra néztem RÁJÖTTEM...hogy még mindig hálóingben vagyok...Teljesen elvörösödve rájuk dobtam a takarót.

Elis:

- Ne nézzetek engem ti idióta barmok!

Mind a két fiú újra hangos nevetésben tört ki. Hirtelen az ajtó kinyílott és az ajtóban megláttam Dent,Nilt és még valami két fiút akit eddig nem ismertem. Ők is kikerekedett szemekkel néztek rám. Hisz az volt életem álma....hogy mindenki hálóingben láthasson engem...Den csak elmosolyodott Nil pedig szépen a nyakánál fogva elráncigálta onnan testvérét. Szerencsére a másik kettő is elment. De az egyik szöszi még rám is kacsintott még mielőtt elment volna. Én szépen "kitessékeltem" ( pontosabban kipenderítettem )Nicket és Yukit a teremből  a szobák folyósora,hogy át tudjak öltözni. A folyosó végén volt egy pihenéshez készített rész is kanapékkal, ezért ők nem az ajtó előtt várakoztak hanem ott. 

Amint egyedül maradtam a szobában nekidőlve az ajtónak háttal lassan lecsúsztam a földre. A szemeimben könnyek álltak. Féltem,hogy egy fél óra elteltével erről már az egész iskola tudni fog. És a hírnevem már máris meg fog romlani. Úgy 10 percen át biztos nem engedtem be a szobába senkit. De végül muszáj volt ajtót nyitnom. A hajamat csak kifésültem. Nem volt kedvem azt is összefogni és amint végül ajtót nyitottam egyből kirohantam onnan mint a villám. A tekintetemet mindvégig a padlóra szegeztem. Hallottam,ahogyan Yuki aggodalmas hangon szólított meg de én akkor sem álltam meg....csak futottam tovább egészen a fő folyosóig. Onnan már amennyire ez lehetséges volt nyugodt arckifejezéssel mentem előre és előre néztem. 

Kerestem a termet ahol az órának kéne lennie.Végül meglett a nekem szükséges terem. A folyosó leges legvégén volt. Lassú léptekkel bementem. A teremben még nem volt senki. Helyet foglalva jó hátul a padra hajtottam fejemet és lehunytam a szemeimet. Pár perc elteltével hallottam,hogy bejött valaki de meg sem akartam emelni a fejemet sem. Hallottam,hogy nem messze tőlem foglalt helyet. De az a személy sem szólalt meg.  Én sem akartam beszélni. Így folytatódott a síri csend amíg újra nem jött be valaki. A hangot egyből felismertem. Irie volt az. De én továbbra sem emeltem meg a fejemet és csak feküdtem a padon. 

Hirtelen a mellettem elhelyezett székek megmozdultak és valaki leült. 

Irie:

- Mi a baj Elis? fáj valamid?

Mivel már hozzám szóltak már kénytelen voltam végül megemelni a fejezet.

Elis:

- Nem....semmi bajom...ne aggódj..

Irie:

- Elég sápadtnak tűnsz...

Elis:

- Csak nem aludtam ki magamat...

Lány 1:

- Ha netán rosszul lennél inkább szólj nekünk....elkísérünk a gyengélkedőbe. 

Lány 2:

- Igen,igen. Mi majd elkísérünk. 

Lány 3: 

- Megbántott valaki?

Lány 4:

- Ki vele...kit verjünk fűbe?

Elis:

- Minden rendben van...tényleg...de köszönöm az aggodalmatokat...

Lány 2:

- Mi lányok tartsunk össze. Jut eszembe...én Minari Inugava vagyok. Örvendek.

Lány 1:

- Én Aizawa Yuma lennék.

Lány 3:

- Én Abukara Tsubasa vagyok.

Lány 4:

- Hikari Onodera. Örvendek.

Elis:

- Igazán örvendek lányok. Én Elis King vagyok...

A lányok angolul beszéltek hozzám. Biztosan azért mert Irie is egyből angolul kezdett el velem társalogni a lányok rájöttek,hogy nem értek japánul. Elég jó fejeknek tűntek a lányok. Nagyon kedvesek. Elég sokat beszélgettünk. A teremben egyre több diák jelent meg. Lassan megérkeztek a "kedves" szobatársaim is együtt ugyan azokkal a fúkkal amelyek szintén a szobánknál lógtak ma reggel. Amint én megláttam őket egyből lehajtottam a fejem és elhallgattam. A lányok egyből észrevették ezt a változást és a hátuk mögé néztek sikeresen kiszúrva a fiúkat aztán újra rám néztek. 

Yuma:

- Ők az oka a furcsa viselkedésednek nem igaz?

Hikari:

- Nem is csodálkozok...hisz ők fiúk...Isteneknek képzelik magukat. 

Irie:

- Nyakon kéne őket húzni...

Tsubasa:

- Ki vele ki bántott! Megverjük őket!

Elis:

- Nyugi már lányok. Már mondtam...csak fáradt vagyok. 

Irie:

- Na peeeerszeee...fáradt...

Hkari:

- Ha csak fáradt lettél volna akkor nem csitultál volna el azok után,hogy ezek a tökfilkók bejöttek ide.

Minari:

- Bennünk nyugodtan megbízhatsz.

Hikari:

- Minának igaza van. Szóval ki vele drága.

Elis:

- Ti is jól tudjátok,hogy a szoba beosztások a szétosztott csapatoktól függenek. Én 2 fiúval kerültem egy csapatba...

Irie:

- HOGY MIIIII?!

Irie a nagy csodálkozástól még a helyéről is felpattant. Mindenki tekintete egyből ránk szegeződött. 

Elis:

- Ülj már le a helyedre...

Irie:

- De...de ez...ez már durva! 

Elis:

- Ez van...

Irie:

- És ezt hagyod?

Elis:

- Szerinted volt választásom? Nem én döntöttem arról,hogy kivel leszek egy csapatban...

Irie:

- Oh te szegényke....most már értem miért vagy ennyire lehangolt...

Elis:

- Hát igen....nem a legjobb érzés fiúkkal osztozkodni egy szobán...

Hikari:

- Elhiszem...

Yuma:

- A mi szobánkban szerencsére csak lányok vannak.

Minari:

- Hát igen...

Elis:

- Ti mind egy csapatba kerültetek?

Tsubasa:

- Igen. 

Irie:

- De te viszont nem jártál túl nagy szerencsével...

Elis:

- Sajnos...

A beszélgetésünket a csengő zavarta meg. A tanár belépett az ajtón és körbenézett. Aztán megkért mindenkit,hogy a csapattársai mellett foglaljon helyet. Én biztos nem készültem megmozdulni a helyemről ezért a fiúknak kellet átülni hozzám.Nick Jobb oldalt Yuki pedig bal oldalt foglat helyet. Én ültem középen. De jó..hisz pont ez hiányzott. 

Az óra nagyon lassan telt. Én csak előre figyeltem. Egyszer sem néztem sem jobbra sem balra. Egyik fiúra sem akartam nézni még véletlenül sem. A tanár csak beszélt és beszélt. Jelenleg a zene óra folyt. Hirtelen ő megkérdezte,hogy ki tud zongorán játszani aztán körbenézve rám mutatott. Én tudtam játszani....régen...de már elfelejtettem,hogyan kell zongorán játszani. Én nem akartam felállni a helyemről....de a tanár fejében meg sem kottyant más valakit hívni. Ezért....végül muszáj voltam kimenni a zongorához. Mindenki engem figyelt. Jelen pillanatban én voltam az osztály középpontjában. Egy nagyot sóhajtva a zongora elő ültem és a kottára néztem. Mindenki síri csendben ült. A tanár a vállamra helyezte kezét és kedvesen mosolyogva megkért,hogy kezdjem el a játékot a zongorán. Nem voltam biztos abban,hogy sikerülni fog de végül elkezdtem a dalt. Csak úgy nyomkodtam a fehér és fekete billentyűket a zongorán. 

Amikor befejeztem a játszmát megkönnyebbülve felsóhajtottam és visszaültem a helyemre. Nick és Yuki megdicsértek a szép játékért amire én csak bólintottam. 

Az óra másik része már sokkal gyorsabban telt el. Amint kicsengettek én felálltam és indulni akartam de Nick megfogta a kezemet és visszaültetett a székre. 

Nick:

- Úgysem úszod meg a beszélgetést.

Elis:

- Nem tudom miről beszélsz.

Nick:

- Pedig nagyon is jól tudod. 

Nick a fülemhez hajolt.

Nick:

- A reggeli kis kalandról beszélek. 

Elis:

- Igazán hálás lennék, ha elfelejtenéd végre.

Nick:

- Nem akarom elfelejteni azt a gyönyörű látványt. 

Elis:

- Mindjárt beverem a fejedet a falba.

Nick:

- Na,na....ne idegeskedj. 

Elis:

- Nincs kedvem erről beszélni. 

Én újra felálltam de most alkalommal el is mentem. Amig a mosdó felé tartottam senki sem álitott meg. De viszont amikor már visszafelé mentem az osztályterembe pont azokkal a fiúkkal találtam szembe magam amelyek reggel is meglepetést csináltak és meglátogattak engem és a "drága" szobatársaimat. Én kiegyenesítve a hátamat és megemelve a fejemet elhaladtam mellettük mintha ők ott sem lettek volna. Az ikrek is ott voltak ezért még szép,hogy Den nem hagyhatta ki az alkalmat,hogy hozzám szóljon. 

Den:

- Jól vagy Elis? Ma reggel elég ideges voltál. Remélem nem ölted meg a másik kettőt. 

Én ökölbe szorítottam a kezeimet egy pillanatra de egy mély levegőt véve megnyugtattam magam és a fiúk felé fordultam.

Elis: 

- Jól vagyok...köszönöm. És a második mondatoddal kapcsolatban...NEM...nem öltem meg őket. 

Fiú 1:

- Szerencsés az a két srác. Csajjal egy szobában...igazi mázlisták.

Fiú 2:

- Vagy inkább szerencsétlenek.

Den:

- Elis nem lenne túl könnyű falat nekik...agyba fűbe verné...

Nil:

- Nem akarjátok őt végre békén hagyni? 

Fiú 2:

- Mi van Nil? Félted a barátnődet?

Fiú 1:

- Ááááá tuti van valami a háttérben...ti ketten tuti jártok.

Elis:

- Álmodik a nyomor...

Fiú 1:

- Jééé a kiscica ideges...

Nil:

- Barmok bandája...

Fú 2:

- Na tessék...ez is megsértődött...

Én nem voltam kíváncsi a további beszédükre ezért elmentem onnan és visszamentem a tanterembe s leültem a helyemre. A következő óra elmaradt mivel a tanár nem érkezett megérkezni időben az iskolába. Ahogyan később kiderült, a tanár Szintén Amerikai nemzetiségű volt. Én a lányokkal társalogtam egész órán. A következő óra tánc volt. A tanár már a helyén volt. Mindenki átöltözve kiállt a parkettre. A tanár párokra osztott mindenkit. Irie Nickkel tánccolt, Yuma azzal a szöszivel amelyikkel reggel aztán pedig a folyosón találkoztam, Hikari Den partnere lett, Minari megint valami fiúval táncolt, Tsubasa Yukival Én pedig Nil partnere lettem. A többi diákot jelen pillanatban névre szólva még nem ismertem. Amikor a tanár azt mondta,hogy én Nil partnere leszek a reggeli fiúk elkezdtek tapsolni. Nem csak Nil...még én is ideges lettem. 

A tanár gyorsan megnyugtatta a többieket és elkezdődött az óra.Először a nyújtásokkal kezdtük. A tánc soha nem volt az erősségem ezért nehezen tudtam hozzászokni ezekhez a nyújtásokhoz. A testem minden porcikája fájt. De csak ezután kezdődött a neheze. Hisz csak ezek után kezdtünk el táncolni. Még szerencse,hogy nálunk Nil vezetett. Mert akkor nálunk igazi égés lett volna. Ő mindig megtartott engem hisz jó párszor majdnem elestem. Szerencsére észrevétlenül mindig sikerült jóvá tenni a dolgot és nem látszott,hogy balhéztam. Mindenki elég ügyes volt. De láttam,hogy valamelyik párokban lányok vezettek fiúk helyett. 

Az óra nagyon fárasztó volt a számomra. A lábam szinte reszketett. Több mint 3 órán át csak táncoltunk. Az óra végezetével mindenki a zuhanyzóba ment. Szerencsére itt azért már a lányok és a fiúk külön voltak. Gyorsan lezuhanyozva átvettem a ruhát. Mivel már nem volt több óránk ezen a napon nyugodtan mehettem pihenni. Én az udvart választottam pihenő helynek. Kimenve az udvarra lassú léptekkel ballagtam. Egy nagyobb fánál telepedem le és olvasni kezdtem egy könyvet de azért néha néha felpillantottam,hogy körbenézhessek. A távolban ballagó Nilt szúrtam ki legelőször...úgy látszik ő is észrevett. Felém indult. Én úgy tettem mintha észre sem vettem volna őt és olvastam tovább. Egyszer csak megláttam  magam előtt egy árnyékot. Megemelve a fejemet egyenesen a szemébe néztem. 

Elis:

- Oh...hello.... 

Próbáltam udvarias lenni és ráköszöntem. 

Nil:

- Borzasztóan táncolsz...

Elis:

- Kössz a bókot...

Nil:

- Ez építő kritikaként szólt...tanulj meg táncolni ha színpadon akarsz fellépni.

Elis.

- Én....soha nem akartam hírességgé válni. Mindezt csak is a kicsikért teszem...Nem magamért...

Nil:

- Legalább valaki akinek a célja az enyémhez hasonló...

Elis:

- ..................

Ezután mi nem szóltunk többé egymáshoz.. Én úgy tettem mintha olvasnék,Nil pedig zenét hallgatott. Igy pihentünk egy két órán át de amint hozzánk rohant Den én egyből felálltam és a szobámba mentem. Következő reggelig már nem hagytam el a szobámat. 

Folytatás Következik...