A mai reggel is azzal telt,hogy kora reggel már talpon voltunk és a koreográfia képességeinket fejlesztettük az énekléssel együtt. Voltak gyengébb és erősebb tanulók...én igyekeztem a legjobbak közé tartozni ami néha sikerült is...de néha viszont voltak olyan pillanatok,hogy még a gyengébbeknél is többet hibáztam amiért esténként a fejemet fogtam.
A tábor második hetében kiderült,hogy az év végén ballagók egy előadást fognak tartani amiben az "elsősök" ( vagyis mi) szintén részt vehetünk...ha persze megfelelünk. Hisz csak is a legjobbak léphetnek színpadra...na és persze a félévi fellépő vizsgán is át kell jutnom valahogyan...mindent bele kell adnom! A gyermekotthoni gyerekek hisznek bennem! Nem okozhatok nekik csalódást! Semmiképp....
Jelen pillanatban is egy táncot próbáltunk elsajátítani amely az előadás során is be lesz mutatva. A színdarab amelyet a ballagók elő fognak adni az " Árnyékok tánca" nevet viselte. Lényegében nem bonyolult...csak tudni kell mikor és hogyan lépj színre vagy tűnj el észrevétlenül...
******************************************************************
A történet főhősei ikrek voltak amelyek mindig is együtt szerettek volna színpadon fellépni ha felnőnek. A lánykának angyali hangja volt míg fiú testvérének tehetsége volt a táncoláshoz. Együtt pedig eszméletlen fellépéseket tudtak bemutatni. Az egész falu népe imádta őket tehetségük miatt és biztatta mindkettejüket a jövőben rájuk váró nagy sikerükről. De egy nap....az álmok romokba dőltek.... a kislány meglátta,hogy szülőfaluja lángra lobbant és minden odaveszett...a háza...a barátai....családja...mindene...csak testvére maradt mellette amely szintén megsebesült és elvesztette azt a képességét,hogy lábon járjon. Tehát...már táncolni sem volt többé képes. A lány, beteg testvére gondjait viselve elfelejtve nagy álmát és testvérén kívül senki sem hallhatta angyali énekét...míg egy nap...testvére szintén elhunyt...a történet főhősnője akkor épp,hogy betöltötte testvérével együtt a huszadik életévét. A lány kétségbe esett....senkivel sem állt szóba három éven át. Csak is az árnyékával beszélt. Mindenki már bolondnak nézte szegényt...de ő csak is így tudott testvérével " táncolni és beszélgetni" pont úgy mint régen...
Egy nap....vándor színház érkezett a városkába amelyben a lány éldegélt. Kíváncsi lett és elment,hogy megnézze az előadást. Nagyon sok ember gyűlt össze...ezért neki már csak hátul jutott hely...onnan pedig már szinte lehetetlen volt bármit is látni....ezért ő haza ment...nem várva ki az előadás közepét sem..
Amikor már kezdett lemenni a nap a lány kiment a tó partjához...minden nap ott volt....három éven át minden egyes nap...ezért már ezt nem furcsállták az emberek...hisz égszerűen már megszokták...lassan táncba kezdett...árnyéka csak úgy pörgött a vízen míg maga a lány a száraz földön táncolt. A vándor színház egyik fiatal színésze észrevette a tónál táncoló lányt és szemei felcsillantak...De amint ő meglátta a lány árnyékát megértette,hogy miért táncolt pont ilyen helyen...és miért pont a part szélén. Hisz tökéletesen ki volt mérve,hogy az árnyéka úgy fog mozogni a vízen mintha ő maga járna rajta. Megközelítve a lányt az ifjú színész szintén táncba kezdett később megfogva a kezét is. A lány nem ijedt meg...csak folytatta angyali táncát együtt a másikkal...árnyékaik szintén táncoltak...eszméletlen látvány volt..Mintha ők maguk jártak volna a víz felületén..
Két nap elteltével Annabellt meghívták,hogy szintén a vándor színház tagja legyen hisz hatalmas tehetsége van én rossz lenne ha ilyen tehetség veszne el...Kisebb gondolkodás után ő beleegyezett. Utoljára is meglátogatva testvére sírját elbúcsúzott tőle mondván,hogy legközelebb talán csak öreg nőként fog visszatérni hozzá...de mindenképp teljesíteni fogja mindkettejük álmát....a színpadra fog állni....és mindenki megfogja hallani az ő hangját...és testévre még be nem mutatott angyali táncát amelyet az árnyékával fog majd eltáncolni a hatalmas színpadon...
*****************************************************************
Egy lélek elragadó színdarabot adhatunk majd elő.Pihenés közben is azon agyaltam,hogy milyen jó lenne megkapni az árnyék szerepét...hisz akkor ragyoghatnék a színpadon.De ahhoz még meg kell védenem a helyemet a félévi fellépő vizsga során.
Egy hatalmasat nyújtózkodva néztem körbe. Irie a lányokkal beszélgetett úgy öt méterre tőlem. A volt csapattársaim pedig az udvar közepénél lógatták nyelvüket a nagy meleg miatt. Amikor Yuki észrevette,hogy pont őket bámulom elmosolyodott és a kezével integetett felém mire én csak elfordítottam a fejemet és többé rájuk sem néztem. Még két perc elteltével felpattantam helyemről és a hátsó udvar felé vettem az irányt és a szökőkúthoz mentem. Mivel a víz közelében mindig hűvösebb van.
Odaérve egyből lecsapódtam a szélére és merítve a kezembe vizet és megmostam az arcomat. Nagyon jól esett amikor a hideg víz megérintette a bőrömet. Egy nagyot sóhajtva álltam fel és nyújtózkodtam egyet amikor valaki megölelt hátulról.
Elis:
- Mi a szent makréla?!
???:
- Nyugi Elis csak én vagyok.
Elis:
- Menj a fenébe Nil...megijesztettél...
Nil:
- Ne haragudj...de nem hagyhattam ki az alkalmat..
Elis:
- Igazán örülök,hogy jó kedvedben látlak...
Nil:
- Veled ellentétben...ki vele..mi bajod?
Elis:
- Te aztán tudsz udvariasan kérdezni valamit.
Nil:
- Te is jól tudod,hogy igyekszem a "legjobb" oldalamat kimutatni.. na de ki vele..mi bántja a pici lelkedet?
Elis:
- Talán elég furán fog hangzani de....eléggé megviselt a csapat szétesés...és még mindig nem találtam megfelelő helyet ahol nem lennék felesleges csapattag...
Nil:
- Hát akkor ez bánt....
Nil még erősebben ölelt át szorítván magához...
Nil:
- Ezek szerint csak egy csapatra lenne szükséged...hmm....ez megoldható...mit szolnál ha Én, Den és Te alkotnánk meg egy csapatot?
Elis:
- De hisz...nektek már megvan alkotva a csapat...
Nl:
- Tudnád te,hogy mi folyik ott reggeltől estig...felakasztanál mindenkit...
Elis:
- Nem is tudom mit mondjak erre......
Nil:
- Ezen nincs mit gondolkodni...már el van döntve minden...na gyere..
Nil megfogta a kezemet és kiráncigált Den elé. Vele is váltva pár szót eldőlt,hogy végül mi hárman fogjuk alkotni az új triót. Már csak meg kellett várnunk amíg a képző tábornak vége lesz és be tudjuk hirdetni a változásokat.
Amikor erről Irie és a lányok szereztek tudomást majdnem lerágták a fejem mondván,hogy hozzájuk csatlakozni bezzeg nem akartam. Irie három napig szóba sem akart állni velem...de végül kibékültünk.
Lassan letelt a három hét és a képző tábor utolsó napja is meg érkezett. Mindenki már a ruhát pakolászta és a buszba vitte őket. Nem tervek szerint indultunk vissza az iskola területére. Egy egész nappal hamarabb érkeztünk meg. A szobabeosztások is természetesen változtak. De most kivételesen is megkegyelmeztek engem és lányokhoz kerültem egy szobába. Eszembe jutott,hogy pár holmit még is csak a régi szobámban hagytam ezért elmentem,hogy azokat is elvihessem onnan. Bekopogva engedélyre vártam,hogy bemehessek. Yuki nyitott nekem ajtót. Én elmondtam,hogy az itt maradt dolgaimért jöttem és,hogy nem leszek benn túl sokáig. A szobában valami vörös hajú srác ült. Pontosabban az én volt ágyamon üldögélt. Én figyelmen kívül hagyva mindenkit csak kinyitottam a polcot és kivettem onnan a maradék holmit,ruhadarabot és már mentem is kifelé. Yuki köszönt nekem még mielőtt én kimentem volna. Én csak megálltam az ajtóban és a vállam felett pillantva hátra mosolyodtam el egy kicsit aztán végleg elhagytam a szobát és a sajátomba mentem. Az ajtóban Nicolassan futottam össze de őt teljesen figyelmen kívül hagytam.
Bemenve az új szobámba szétpakoltam a ruháimat a szabad polcokra amelyeket a lányok felszabadítottak nekem. A nap maradandó részét már a szobában töltöttük.
**** ******* **** 2 hónappal később **** ****** *****
Az utolsó simítások is végre lettek hajtva. A csapatom egyenruhája tökéletesen állt rajtam és a fiúkon. Szinte másodpercek maradtak a fellépésig....
Kiléptünk a színpadra...minden elcsendesült....a teremben éj sötétség volt....de nem sokáig...
HÁROM..............KETTŐ...............EGY.................
A reflektorfények begyúltak...
Elis:
/Kezdődjék a műsor!/
Elis:
- Remélem nem vagytok még túl fáradtak..
Den:
- De ha még is...
Nil:
- Mindjárt elriasztjuk tőletek az álmot!
Elis,Nil, Den:
- MI VAGYUNK AZ ÚJ TRIVE!
Nil:
- HAD SZÓLJON A ZENE!
Folytatás következik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése