Már majdnem egy hét telt el a fellépésünk óta....de még mindig nem tudjuk,hogy tovább jutottunk e vagy megbuktunk. Mindenki izgatottan és egyben remegve várta a hirdetést...( pontosabban a végeredményt) . Jelen pillanatban én a szökőkútnál ültem üldögéltem próbálva lenyugtatni a bennem hevesen verő szívet. Ennek a csodának is az volt az oka,hogy Nil megkért rá,hogy a barátnője legyek...igen mondtam...habár...sohasem gondoltam volna,hogy valaha is pont Nil lesz a barátom...hisz ő folyton morog mint egy öreg ember...folyton elégedetlen valamivel.
Den viszont...hát róla meg mit mondjak...vagy inkább ne is mondjak semmit...ha egy szóval kéne jellemeznem ezt az ökört akkor azt mondanám,hogy Den egy igazi Kupidó! Hisz pont ő volt az aki rászedte Nilt arra,hogy végre járjon velem...( bár oldalról úgy nézett ki mintha kényszerből lett a barátom.. és ez nagyon nem tetszett..) de később Nil megmagyarázta a dolgot és végül a magyarázkodása után ( ami irtó viccesen sült el) akkor mondtam végleg igent és nyilvánosan is a barátnője lettem...amire Den két perc alatt már az egész sulinak elmondta Iriével együtt.. de a végén ők ketten is összejöttek...elég harmonikusan néztek ki...velünk ellentétben... ( -_- ) Nil apó szokás szerint sokat morgott és folyton elégedetlen volt valamivel amire én folyton szépen fejen vágtam őt valamivel..( néha egy könyv,néha egy párna néha pedig egy labda repült felé olyankor...) De mégsem vesztünk össze annyira,hogy véget vessünk kapcsolatunknak. Irie mesélte,hogy ha végleg kitanul a suliban ( persze ha tovább jut) akkor nem biztos,hogy folytatni szeretné a zenei pályafutását...hanem inkább színésznőnek indul...Én természetesen támogattam barátnőmet. Jajj...tényleg...és történt még egy csoda....Rebeca végül kissé bő beszédűbb lett és sikerült összebarátkoznom vele is...Nagyon kedves lánynak bizonyult. Azt hittem rosszabb lesz.
Már épp indulni készültem vissza az épületbe amikor egy csengőt hallottam meg az épület felől. Nem kellett volna óráknak lenni ma...mélyen elgondolkodtam...aztán csak futásba eredtem. BIZTOSAN A VÉGEREDMÉNY HIRDETÉS! gondoltam miközben odaértem a helyszínre. Nem tévedtem...tényleg ki voltak függesztve....izgatottan de egyben félénken közeledtem a hirdetőtábla felé. Észrevettem Nilt és Dent is akik valószínűleg engem vártak hisz jobbra balra nézelődtek és egy helyen álltak.
Elis:
- Den! Nil!
Futottam kiabálva hozzájuk. Amikor ők észrevettek mind a ketten elmosolyodtak.
Elis:
- Ti még nem néztétek meg az eredményt?
Den:
- Meg akartunk várni téged..
Nil:
- Hisz egy csapatként léptünk fel.
Elis:
- Ez igazán kedves tőletek..
Den:
- Ugyan...ez alap dolog...mi hárman...egy csapat vagyunk...ha átjutunk akkor nyertünk ha meg megbuktunk akkor átkapcsolunk repülő üzemmódba.
Nil:
- Nem hiszem el...te még ilyenkor is képes vagy viccelődni..
Den:
- Jobb ha pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz...
Nil:
- Jajj nekem....
Elis:
- Ugyan már fiúk....inkább menjünk és nézzük meg az eredményeket..
Lassan mind a hárman odaértünk a hirdető táblához és elkezdtük keresni csapatnevünket. Háromszor is átnéztünk mindent...de sehol sem találtuk a csapatnevünket. Hogy őszinte legyek...egy kissé elszomorodtam. Azt hittem átjutunk...hisz...a fellépésünk után...taps viharra kísértek le minket a színpadról...Egy nagyot sóhajtva fordultam a fúk felé.
Elis:
- Ideje repülő üzemmódra váltani..
Mondtam nevetve mire mint a két fiú felnevetett.
Den:
- És még én vagyok a komolytalan...
Nil:
- Pofikád lapos!
Den:
- Mi az öcsi? kapni akarsz?
Nil:
- Te is jól tudod,hogy erősebb vagyok nálad...
Den:
- De viszont én idősebb...
Nil:
- Ez nem sokat segítene neked egy harcban..
Den:
- Hm....ebben muszáj egyet értenem...
Nil:
- Na azért...
Én elnevettem magam amikor meghallottam az ikrek újabbik veszekedését. Ők pedig egy halvány mosollyal az arcukon néztek engem.
Már épp indulni készültünk ( pakolni??) amikor a csengő újra megszólalt és megjelent az igazgató úr. Mindenki egyből rá szegezte tekintetét. A férfi közbenézett aztán megszólalt.
Igazgató:
- Köszöntök mindenkit. Gratulálok az első fellépő vizsgátok végezetével! S gratulálok azoknak akik átjutottak...részvétem pedig azoknak akik vagy már más okok miatt elutaztak vagy nem jutottak tovább. De vagy egy hírem számotokra. Most...felolvasok három csapat nevet. Ezek a csapatok ha kérhetem fáradjanak ki ide hozzám. Khm...Nos.. " Shine" , "Wonder" és " TRIVE" . Kérem a csapatok tagjai fáradjanak ki hozzám.
Én csak rá néztem a fiúkra ők pedig rám aztán egy mély levegőt véve mind a három csapat kilépett az igazgató mellé.
Igazgató:
- Ez a három csapat....tiszteletre méltó fellépést mutatott be nekünk a vizsga során...és a fellépéseiteket meglátták és magasan értékelték a biznisz világában. Ezért...TI akik most itt álltok mellettem igazán dönthettek a sorsotokról...elfogadjátok azt,hogy már most sztárokká válhattok....vagy előbb befejezitek tanulmányaitokat...No....mit szóltok?
Az igazgató úr adott nekünk néhány perced a gondolkodásra aztán sorban megkérte,hogy mondjuk meg a válaszunkat.
Shine:
- Ha lehetséges...akkor mi már most szeretnénk elmenni....
Wonder:
- Mis is karriert szeretnénk építeni már most...
TRIVE:
- Mi maradni szeretnénk.
Amikor mindenki meghallotta a döntésünket szinte az égnek állt a szemük. Az igazgató pedig csak bólintott aztán a másik két csapattal távozott.
Mindenki gratulált nekünk de egyben alaposan le is hülyézett bennünket. Hisz ilyen esélyt elcseszni...de mi jól tudtuk mire megyünk....
******************** 2 év elteltével *******************
Az öltözőmben próbáltam az új fellépő ruhámat amikor az ajtóba bekopogott valaki.
Elis:
- Igen?
???:
- Csak én vagyok...
Elis:
- Oh...gyere be Nil! Pont segítesz!
Nil benyitott.
Nil:
- Mit kéne....
Amikor ő meglátott szemei egy kissé kikerekedtek de aztán egy kiss perverz mosoly jelent meg arcán.
Elis:
- Ne vigyorogj hanem gyere és segíts....nem tudom bekötni ezt a szerencsétlen fűzőt a ruhán...
Nil:
- Felőlem.... nekem így is megfelelsz...
Nil át ölelt hátulról és belecsókolt a nyakamba.
Elis:
- Neked talán igen...de a közönség előtt nem fogok így járkálni...
Nil:
- Hmm...nem is akarnám,hogy én kívülem bárki más is így lásson...ezért inkább tényleg jobb lesz ha rendbe hozlak...
Épp,hogy Nil összekötötte a fűzőket a ruhán az öltözőbe besuhant Den. Amikor meglátott minket fütyörészni kezdett.
Den:
- Értem én,hogy szerelmesek vagytok meg ilyenek de azért itt igazán visszatarthatnátok magatokat..a végén még kis baba lesz belőle...
Nil:
- Hallgass már te fél eszű!
Nil hirtelen még jobban magához ölelt amire én elcsodálkoztam. Azt hittem el fog engedni.
Nil:
- Veled ellentétben...nekem legalább van ki ölelgetni...
Den:
- Nekem is van barátnőm ha nem tudnád..
Nil:
- Akkor ő minden bizonnyal láthatatlan palástot visel...mert sehol sem látom...
Den:
- Mert jelenleg is Párizsban van egy film forgatáson...
Nil:
- De akkor sincs melletted...
Den:
- Addig gúnyolódj,hogy keresned kellesz egy másik dobost...
Pár perc beszélgetés után az öltözőbe belépett Rebeca is. Igen...Reby velünk együtt lép fel mint a gitárosunk. Nil a basszus gitáron játszik. Én pedig énekelek. Amikor véget ért az iskolás életünk a mostani menedzserünk talált ránk. És mivel már négyen voltunk a csapatban már nem használhattuk a régi csapat nevünket s egy újat kellett kitalálnunk. Az együttesünk új neve " Darkness " lett.
Elég gyorsan jutottunk hírnévhez és saját fan klubokhoz. Már nagyon sok országban léptünk fel egy év alatt. Jelen pillanatban Amerikában álltunk meg a turné során. Végre újra saját hazámban léphettem fel. Dalaink különböző nyelveken íródtak. Hogy több országban is szerezhessünk rajongókat. Amiért természetesen külön hála járt nekünk ezért a kis trükkért.
A színpad mögött álltam és már szinte másodpercek választottak el bennünket a fellépéstől. Egymás mellett álltunk. Nil megfogta a kezemet. Én pedig automatikusan megfogtam Rebeca kezét ő pedig Denét. Egészen együttesünk kihirdetéséig így álltunk egymás kezét fogva...
Műsorvezető:
- És most pedig következzen az amire mindannyian oly annyira vártak! Üdvözöljék dísz vendégeinket! " DARKNESS"
A hatalmas monitoron megjelent a csapatunk neve és a mi neveink is és az is,hogy ki min játszik.
Ez volt életem egyik legnagyobb vágya...hogy felléphessek saját hazámban..együtt barátaimmal és szeretteimmel együtt...
Vége....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése